Anita
Kicsit megkésve írom az élményt, de megmondom őszintén, nekem kellett most ehhez egy kis idő, hogy ülepedjen.
Egy olyan családdal találkozhattam, akikkel bár régóta beszélgetek napi szinten, családtagoknak tekintjük egymást, mégis: ez idáig nem láttuk egymást személyesen.
Nos ez a család volt mellettem életem legeslegnehezebb, legfájdalmasabb idejében, miközben ők is vívták a saját harcukat, melyben amúgy én nyújtottam segítő kezet.
Furcsa játéka ez az életnek, ebből akár film is készülhetne…
Annamária Burján Ivánkánéról van szó, aki amúgy egy picurka asszonyság, de az a szeretet, ami benne lakozik, olyan hatalmas, hogy szerintem külön puttonyban hordja, mert ebbe a picike testbe nem is férne el. 🙂 (Igen, tudom Anita, most meg fogod kérdezni, hogy nincs-e dolgom? 😀 )
No, és nem utolsósorban hatalmas poéngyár, az egyik legjobb alany arra, hogy gyakoroljam rajta az oltogatós tehetségemet! 🙂 Persze ne gondoljátok, hogy ő is megkímél engem! Adjuk keményen egymásnak az ívet! 🙂 De ez nem baj, mert ez csak az egyik oldala annak a barátságnak, ami köztünk van. Ugyanis ő azon kevés emberek közé tartozik, akit akár az éjszaka közepén is felhívhatok, ha egy kis lelki vigaszra vágyom. Ő azaz ember, akivel együtt tudunk sírni, s nevetni, nem rejtjük egymás elől el a könnyeinket.
Kislánya Letti, akinek orvosi segítséget kértünk a Heti napló műsorában. Hatalmas harcos és hős ez a kislány. Vas akaratú csöpp lányka, aki pillanatok alatt bárkit úgy levesz a lábáról, hogy körülötte egy tó méretű könnytócsa keletkezik.
Tegnap eljöttek, s végre személyesen is találkozhattunk, egymás vállán pityereghettünk, örültünk a találkozásnak. Letti és a nővérem, Ágika pillanatokon belül „örök barinők“ lettek, s bár Letti nekem is ígért ölelést, csak Ágit ölelte, s puszilgatta (Irigy is vagyok rendesen 😀 ).
Martin, a középső fiú is nagy forma, s olyat mutattak nekem ketten Lettivel, amit szerintem mutogatni kellene ebben a csúnya, gonosz, egoista világban: Lettit, a kishúgát úgy óvta, védte, miközben épp felfelé tartottunk a fagyizóba, ahogy szerintem nagyon kevés testvér teszi azt a testvérével. Kézen fogva mentek előttünk, Letti a magas sarkú kopogós cipőjében úgy ment, akár egy képzett manöken – még a napozó idős nénik is megmosolyogták a látványt.
Életem legfinomabb fagyiját kaptam, hiszen ebben a fagyiban minden benne volt: szeretet, öröm, bizalom a másik iránt.
Ricsi is klassz srác, látszik, hogy Ő is odáig van a kis tesókért. Ricsi orvos szeretne lenni, melyben kishúga motiválja.
Gyuri neked pedig óriási köszönet mindenért. Köszönöm, hogy elhoztad hozzám Anitát, s tudom, ehhez nem kellett 17. házassági évforduló sem, anélkül is elhoztad volna. Köszönöm a végtelen türelmedet, s azt, hogy elviselted Anita hülyeségeit 150 km-en keresztül. 😀
Sonkatesó: bár te nem a családdal érkeztél, köszönöm, hogy megismerhettem azt az embert, akiről Anita etalonként áradozott. Most már én is tudom: nem tévedett. Igazi nagy ember vagy a szememben, s ezt nem csak a magasságodra értem!
S végezetül: ez a találkozás közel sem a Tégy Jót!® -ról szólt, még csak szóba se került. A tegnapi nap nem szólt másról, csak az örömről, s az örömkönnyekről.
A búcsúzás az nagyon fájt. Nekem is. Szívem szerint nem engedtelek volna el titeket, de sajnos mennetek kellett…
Azért remélem, nem utoljára találkoztunk, és fogjuk még egymás vérét szívni, s egymást ölelni mindannyiótokkal.