Szia anyu… Tavaly ilyenkor már beteg voltál, de még életben voltál… Idén már érted is gyertyát égetünk… Nem tudom, fogalmam sincs, hogy bírom nélküled… Csak telnek a napok, hetek, s néha azon kapom magam, hogy soká vagy már, igazán hazajöhetnél már abból a kórházból!...

Kicsit megkésve írom az élményt, de megmondom őszintén, nekem kellett most ehhez egy kis idő, hogy ülepedjen. Egy olyan családdal találkozhattam, akikkel bár régóta beszélgetek napi szinten, családtagoknak tekintjük egymást, mégis: ez idáig nem láttuk egymást...

Amióta lement a riport, tömegével jelöltök ismerősnek, és írtok gratulációkat, amit nagyon köszönök és jól is esik, de… Én azt gondolom, hogy nem teszek semmi extrát… Hiszen, ha nem lennék fogyatékkal élő, akár mentőzhetnék, vagy önkéntes tűzoltónak is beállhatnék....