(Ön)életrajz a Fogas Házban

(Ön)életrajz a Fogas Házban

Igazából már az Olvasóban tartott előadás előtt, elkezdtük szervezni a garázsvásárt. Kezdetben más ügyet céloztunk meg, de aztán történtek dolgok, így hirtelen-váltás következett. S mivel tudomásom volt Bauer Olivérről, aki egy 10 éves, neuroblastoma-s (daganatos) kissrác, akit édesanyja Bécsben kénytelen kezeltetni, nem volt kérdés, hogy kinek szervezzük meg a vásárt. 🙂
Az, hogy mikor tartjuk a vásárt, nem volt kérdés, mert Kata már mondta is a dátumot: február 2-án, amikor egy szép kerek évfordulót ünnepelhet.
– De hiszen akkor van a szülinapod! :O – írtam neki csodálkozva.
– Pont ezért! 🙂 – jött a válasz, én pedig igazából bele sem gondoltam ebbe, mindaddig, míg nem jött el az a bizonyos nap.

Nekünk azonban gondot jelentett a szállás, mindaddig, míg nem volt az első előadásom. Így esett, hogy az ózdi előadás után jött egy hozzászólás Baranyi Zoltántól, aki egykoron osztálytársam volt. Zoli azonnal felajánlotta segítségét, hogy amennyiben szállással tudná segíteni előadásaimat, éljek bátran ajánlatával, mert Ő a Szállás 2000 ügyvezető igazgatója, s apartmanokat értékesít, azonban nekem és családomnak mindezt térítésmentesen biztosítja. Két apartman is szóba jött, de az i-re a pontot kizárólag az tette, hogy a lakásba hány lépcső vezet, illetve van-e működő lift. Így esett Zoli választása egy csodaszép, tágas, 3 szobás 4. emeleti lakásra a Teréz körúton. 🙂 Ezúton is nagyon szépen köszönjük neki!
Amikor szerveztük a vásárt, volt amikor ketten Katával elbizonytalanodtunk, s úgy éreztük: „á, nem fog összejönni…” De aztán az utolsó két hétben azt mondtam, hogy de, csak azért is össze fog jönni, s olyan lesz, amilyen! Ha lesz sztárvendég, ha nem, megcsináljuk, mert Olivér is számít a segítségünkre! Ugyanis próbáltunk sztárvendéget is hívni, de őket valamiért nem tudtuk elérni… Árusokat kerestünk, s jelentkeztek is szép számmal, majd sztárvendég híján én voltam a “főattrakció”. 🙂
Pénteken már elég korán reggel indultunk, hogy elkerüljük a csúcsforgalmat. A lakásról, amit Zoli biztosított számunkra tényleg csak elismerően tudok nyilatkozni: bár belvárosról van szó, az utca zaja egyáltalán fel sem hallatszott, a szobák rendkívül tágasak, a fürdőszoba is meseszép, s tényleg minden szükséges eszköz megvolt a konyyhában is, s csak arra várt, hogy igénybe vegyük őket. 🙂 Még kávéfőző is volt, amit én igencsak díjaztam, mert a reggeleim mindig egy csésze, fekete kávéval indulnak. 😀 Kipakoltuk a cuccainkat, s nemsokára megérkezett Zoli is. Egy nagyon jót beszélgettünk. 🙂 Apu aztán lement a közeli hypermarketbe, ott bevásárolt, majd jött egy SMS Katától, hogy Őt interjúra hívták egy internetes rádióba, a Fogas Ház üzemeltetőjével, s ha akarok, velük tarthatok én is. Azonban én már ezzel a lehetőséggel nem tudtam élni, de Kata megígérte, hogy onnan már hozzánk jön egyenest. Nálunk volt úgy este fél 8-ig, s nagyon jól éreztük magunkat! Rájöttem, hogy Kata is csak annyira komplett. mint én, vagyis kevésbé… 😀 Szóval, ahogy Kata anyukája fogalmazott pár napja: minket össze kéne kötni! :))) Mond valamit… 🙂

Éjszaka aludni nem nagyon tudtam. Ez betudható volt annak, hogy idegen helyen voltunk, de mégis boldog voltam, s vártam a másnapot! 🙂
Szombaton aztán, a garázsvásár napján már nagyon korán ébren voltunk anyuval: konkrétan fél 5-től. Kimentünk a konyhába, megittuk a szokásos kávét, s közben apu is felébredt. 8 órakor aztán úgy döntöttünk, hogy elsétálgatunk a városban. Így tettünk, majd megleptük magunkat egy fahéjas kávéval is. Isteni volt! 🙂 Úgy döntöttünk, hogy mivel tényleg nincs messze az apartmantól a Fogas Ház, nem ülünk autóba, inkább sétálunk. Ám sajnos, mire elindultunk gyalog, nagyjából bőrig áztunk, mert esett az eső. 🙁 Esernyő pedig naná, hogy nem volt nálunk… 😀

Ahogy megérkeztünk, s levettük az átázott kabátokat, akik akkor már ott voltak,vagy folyamatosan érkeztek, mind régi ismerősként köszöntöttek. Katát hirtelen fel sem tudtam köszönteni, igaz, ideje neki se nagyon volt, hiszen rendesen kivette a részét a munkából. Persze, igyekeztem mihamarabb sort keríteni rá. 🙂
Mielőtt folytatnám az élmény beszámolót, engedtessék meg nekem, hogy írjak pár szót Katáról. Tudom, hogy utálja, ha sztárolják, de most az egyszer nem érdekel, mert ezt egész egyszerűen muszáj kiírnom magamból! 😀 (Igen, Kata, most nyugodtan görgethetsz lejjebb, ha annyira zavar… 🙂 )

Tehát, figyeltem, ahogy Kata jön-megy, s segítséggel, vagy anélkül hozza-viszi a vásáros asztalokat, egyebeket, s elgondolkodtam: Kata lenne a modernkori Terézanya? Amikor találkozott a pillantásunk, 2 csillogó szempárt láttam. S bár meg volt fázva, s Kata is arra fogta, hogy igencsak nem jól van, lázas is volt, én láttam, hogy ez nem az a fajta csillogás a szemében: az öröm, hogy teljesül az álma: a születésnapja nem róla szól, hanem arról, hogy most is segít. Érdekes az élet. 🙂 Az elmúlt két előadás alatt sokat hallottam azt, hogy tőlem milyen sokat tanulnak/tanultak az emberek, de azt kell mondjam, én is sokat tanulok Katától: hitet, önzetlenséget, s megtanulok álmokat valóra váltani (persze együtt csináljuk). Megtanulom azt, hogy ne csak álmodjak, hanem legyen bátorságom tenni érte, s végigcsinálni, s ez nem csak a liftre érvényes, hanem alapból. Kata mára azzá az emberré vált az én unalmasnak kicsit sem mondható életemben, aki nélkül már el nem tudnám képzelni a jelent, s a jövőt. Immár a legjobb barátaim között tartom számon, abból pedig kevés van. 🙂

Volt egy pillanat, amikor egy asztalt vitt éppen valahova hátra, rám nézett fülig érő szájjal, s így szólt: állat lesz! – jelezte ezzel, hogy minden flottul működik eddig. 🙂 Tehát ez volt az a momentum, amikor átfutott az agyamon, hogy itt van Ő, aki élhetne úgy, hogy csak magának él, bulizik, élvezi az életet, s a többi emberről pedig tesz magasról, mintahogyan igen sokan teszik… Ám nem így tesz, hanem a kedvenc tortája felvágását megelőzően úgy gondolja, hogy segít egy daganatos gyermeknek kijutni Bécsbe, hogy újra esélyt kapjon a gyógyulásra. Továbbá itt volt az én példám, amikor is egyfolytában tartotta a lelket bennem, hogy meglesz a lift! S igen.. Igaza lett! 🙂

Jól elkalandoztam. 🙂 Eljött a várva-várt 2 óra, s jönni kezdtek olyan emberek is, akiket eddig csak az internetről ismerhettem. Lena, Csilla, jó volt látni Titeket! 🙂 Bea Te is és Eszti is nagyon aranyosak vagytok, a rajzot is eltettem, hazahoztam! 🙂 Köszönöm Eszti! 🙂

Két erős fiú megfogta a kocsit és feltett a pódiumra. Kata szokás szerint mellém ült, s elkezdtük a műsort. Megteremtettük hát a “Kata show”-t, amit én neveztem el így. 🙂 A lényege az volt, hogy Kata, mint egy riporter, kérdezett, amire én válaszoltam, hosszabb-rövidebb történeteket mondtam el. A teremben akkor mindenki ránk figyelt, s minden tekintet ránk szegeződött. Igaz, egy kis technikai probléma miatt a hangunkat az elején nem sokan hallották, azaz senki sem… 😀 De aztán odalépett hozzánk Kata édesanyja, s szólt, hogy az én hangomat nem hallani. Kata ekkor kivette a kezemből a mikrofont, s a továbbiakban Ő tartotta nekem. Ettől kezdve már minden jó volt. 🙂 A vásárból mi fél 7 körül jöttünk el; én hullafáradt voltam. Anyuék méginkább. De megérte, mert sok kedves embert ismertem meg. Olyanokat is, akiket akkor ismertem meg először. 🙂

Vasárnap reggel pedig 9 órakor indultunk útnak, hogy hazajöjjünk. Olivérnek egyébként mindössze 50 000 Ft gyűlt össze, ami a rossz időnek is betudható volt.

Terveink? A magam részéről szeretnék Ózdon is tartani egy garázsvásárt, főleg, hogy itt talán még újdonság is lenne. Aztán pedig Budapesten találkozni Nick Vujicic-el, s persze minél több embernek elmondani, hogy élni így is lehet, s bár nem könnyű, de nem is nehéz, ha az ember átlendül a holtponton, s megtanul örülni annak, amilye van. Megmutatni az embereknek, hogy egy kis odafigyeléssel másokra, nem csak a többi embernek segítünk, hanem a saját lelkünk is boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Önző-önzetlenség – by Kiss Kata. 🙂 S erre méltó példa Kata barátnőm is, aki nem elégedett meg azzal, hogy egykoron barátnőivel meleg teát vitt a hajléktalanoknak, de a 30. szülinapját is arra áldozta, hogy másoknak segítsen. 🙂 Részemről nagy respect neki! 🙂

Mint a vásáron, mint az apartmanban nagyon jól éreztük magunkat, nagy-nagy köszönet a Szállás 2000-nek és a Fogas Háznak is! 🙂

Képek hamarosan… 🙂

 

(Ön)életrajz az ÓMI “Olvasóban”

(Ön)életrajz az ÓMI “Olvasóban”

avagy az első előadásom

Katával elindítottuk a Tégy Jót egyesületként való bejegyzését. Egyik este azt kérdeztem Katától:
– Vagy egy kérdésre Kata? 🙂
– Igen?
– Az egyesület szervezhet mondjuk előadást?
– Persze
– Ilyen találkozószerűséget, nem gyűlésre gondolok…
– Kinek? Mit? Hogy? Szeretem az előadásokat, találkozókat
– Hát pl olyasmikre gondolok, hogy motivációs előadásokat tartani
– Igeeeen!!! 🙂
– Amit pl. Nick Vujicic is csinál
– Tök jó ötlet!!! Te tartanád?:)
– Akár… Vagy pl meghívnánk hétköznapi embereket, nem kell itt sztárságban gondolkodni, mint Müller Péter, stb… 🙂
– Nagyon tetszik az ötlet!
– De pl. ha rólam van szó: elmondom, h mi bajom van, hogy derült ki a betegségem… miken mentünk keresztül, hogy fogadtam el a betegségemet, ezalatt milyen utat jártunk be a családdal, hol tartok most, mit csinálok, érted? Ilyenekre gondolok.
– Igen, értem, és tényleg nagyon tetszik az ötlet!

Ezzel a chates beszélgetéssel kezdődött minden… Kata ezután nagyon belelkesült, lelki szemei előtt, már a Papp László Sportarénában látott engem előadni… 🙂 Azért kicsit mondtam neki, hogy nyugodjon meg, azért ez így erős kezdés lenne, így kitaláltuk, hogy először hazai pályán szervezünk egy előadást, amit úgy tekintünk, mint főpróba. Kata fel is vette a kapcsolatot az Ózdi Művelődési Intézmény, “Olvasóval”, akik örömmel adtak helyet a rendezvénynek.

Kata már izgatottan szervezkedett, hogy január 12-én megtarthassuk az előadást, de promóció előtt jött a telefon. hogy kénytelenek egy héttel csúsztatni az időpontot. Így áttettük január 19-re.

A nagy napon Kata és Fruzsina a 8:30-as vonattal indultak Ózdra. 12 óra után néhány perccel voltak nálunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Ezt szavakkal nehéz leírni… 🙂 Jó érzés volt személyesen megköszönni mindazt, amit értem tettek, hogy felszerelhessék a liftet… Ezt a napot nem adtam volna a világ kincséért sem, mert két nagyszerű emberrel tölthettem egy nagyszerű délutánt! 🙂

Az előadás délután 3 órakor kezdődött, de mi már fél 3-ra ott voltunk. Mint ígértük, jól tettük, mert alighogy leöltöztünk, az Ózdi Városi Televízió is megérkezett. Készítettek velem, majd Katával is egy riportot, majd nemsokára Katával el is kezdtük az előadást: elsőként Kata beszélt. Majd a felvezető után következtem én. Az izgalom elszállt egy pillanat alatt, s hirtelen úgy éreztem, mintha a világ legtermészetesebb módja lenne, hogy én mesélek az életemről, a testi és lelki fájdalmaimról… Minden szem rámszegeződött, s azt láttam, hogy még Kata is elérzékenyült párszor… Féltem, hogy leblokkolok. Féltem, hogy én is elsírom magam 😀 , de szerencsére ez a veszély nem fenyegetett! 🙂

Szűk egy óráig csak mondtam és mondtam… Nem gondolkodtam, jött spontán, s én meséltem. Még én is meglepődtem saját magamon, hiszen nagyon izgultam előtte. 🙂

Aztán beszélgetősre váltottunk Katával, így bárki bekapcsolódhatott. Bár nem volt túl aktív a közönség, valószínűleg azért, mert még mindig a történetek hatása alatt voltak.

Miután hazajöttünk, még készült egy közös kép a lányokkal, majd siettek a buszhoz. 🙂 Nagyon klassz nap volt, én nagyon élveztem! 🙂