Megszülettél gyermekem, oly boldoggá tettél,
Míg nem egy szomorú napon beteg nem lettél…
Küzdök érted gyermekem, amíg csak lehet,
Mert egy igazán anyai szív mi mást tehet?

Küzdök érted, harcolok, mert a szemem fénye vagy,
Küzdök, harcolok, míg erőm el nem hagy…
De nem hagy el engemet, mert rám van szükséged!
Melletted vagyok, hisz így van békességed…

S a harcot megvívjuk, a csatákat nyerünk,
Jön helyette száz másik, de mi nem csüggedünk!
Mert kemény fából faragtak, Téged is, engem is,
Meg kell nyernünk igen, még a háborút is!