avagy az első előadásom

Katával elindítottuk a Tégy Jót egyesületként való bejegyzését. Egyik este azt kérdeztem Katától:
– Vagy egy kérdésre Kata? 🙂
– Igen?
– Az egyesület szervezhet mondjuk előadást?
– Persze
– Ilyen találkozószerűséget, nem gyűlésre gondolok…
– Kinek? Mit? Hogy? Szeretem az előadásokat, találkozókat
– Hát pl olyasmikre gondolok, hogy motivációs előadásokat tartani
– Igeeeen!!! 🙂
– Amit pl. Nick Vujicic is csinál
– Tök jó ötlet!!! Te tartanád?:)
– Akár… Vagy pl meghívnánk hétköznapi embereket, nem kell itt sztárságban gondolkodni, mint Müller Péter, stb… 🙂
– Nagyon tetszik az ötlet!
– De pl. ha rólam van szó: elmondom, h mi bajom van, hogy derült ki a betegségem… miken mentünk keresztül, hogy fogadtam el a betegségemet, ezalatt milyen utat jártunk be a családdal, hol tartok most, mit csinálok, érted? Ilyenekre gondolok.
– Igen, értem, és tényleg nagyon tetszik az ötlet!

Ezzel a chates beszélgetéssel kezdődött minden… Kata ezután nagyon belelkesült, lelki szemei előtt, már a Papp László Sportarénában látott engem előadni… 🙂 Azért kicsit mondtam neki, hogy nyugodjon meg, azért ez így erős kezdés lenne, így kitaláltuk, hogy először hazai pályán szervezünk egy előadást, amit úgy tekintünk, mint főpróba. Kata fel is vette a kapcsolatot az Ózdi Művelődési Intézmény, „Olvasóval”, akik örömmel adtak helyet a rendezvénynek.

Kata már izgatottan szervezkedett, hogy január 12-én megtarthassuk az előadást, de promóció előtt jött a telefon. hogy kénytelenek egy héttel csúsztatni az időpontot. Így áttettük január 19-re.

A nagy napon Kata és Fruzsina a 8:30-as vonattal indultak Ózdra. 12 óra után néhány perccel voltak nálunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Ezt szavakkal nehéz leírni… 🙂 Jó érzés volt személyesen megköszönni mindazt, amit értem tettek, hogy felszerelhessék a liftet… Ezt a napot nem adtam volna a világ kincséért sem, mert két nagyszerű emberrel tölthettem egy nagyszerű délutánt! 🙂

Az előadás délután 3 órakor kezdődött, de mi már fél 3-ra ott voltunk. Mint ígértük, jól tettük, mert alighogy leöltöztünk, az Ózdi Városi Televízió is megérkezett. Készítettek velem, majd Katával is egy riportot, majd nemsokára Katával el is kezdtük az előadást: elsőként Kata beszélt. Majd a felvezető után következtem én. Az izgalom elszállt egy pillanat alatt, s hirtelen úgy éreztem, mintha a világ legtermészetesebb módja lenne, hogy én mesélek az életemről, a testi és lelki fájdalmaimról… Minden szem rámszegeződött, s azt láttam, hogy még Kata is elérzékenyült párszor… Féltem, hogy leblokkolok. Féltem, hogy én is elsírom magam 😀 , de szerencsére ez a veszély nem fenyegetett! 🙂

Szűk egy óráig csak mondtam és mondtam… Nem gondolkodtam, jött spontán, s én meséltem. Még én is meglepődtem saját magamon, hiszen nagyon izgultam előtte. 🙂

Aztán beszélgetősre váltottunk Katával, így bárki bekapcsolódhatott. Bár nem volt túl aktív a közönség, valószínűleg azért, mert még mindig a történetek hatása alatt voltak.

Miután hazajöttünk, még készült egy közös kép a lányokkal, majd siettek a buszhoz. 🙂 Nagyon klassz nap volt, én nagyon élveztem! 🙂