Ha még egyszer újra láthatnálak,
Félve, de boldogan megszólítanálak:
Helló, helló emlékszel még rám?
Téged vártalak minden éjszakán!

Mert mióta csak megismertelek,
Oly boldogan rád emlékezek.
A kedves mosolygós arcodra,
Gyönyörű selymes hajadra.

Hozzád írtam minden verset,
S rólad szőttem minden tervet.
De Te közölted, nem élnél mozgássérülttel,
Csak egy hozzád hasonló egészséges férfivel.

Én ezt persze tudomásul vettem,
Ami tőlem telt, mindent megtettem.
Megértelek Téged, és nem ítéllek el,
Remélve várom, hogy újra gyere el.

Ha én mindent újrakezdhetnék,
Mindent másképp csinálnék.
Elmondanám bátran, hogy mit érzek,
nem csupán barátságot, hanem igaz szerelmet.

Te voltál az első igaz szerelmem,
Aki iránt igazán úgy éreztem.
Hevesen dobogott szívem, ha csak rád gondoltam,
S mindenütt Téged láttalak, bármerre fordultam.

De bevallom, az érzéseim ma már lecsitultak,
De ha újra találkozhatok veled, újra beindulnak!
Mert a szívem mélyén még mindig szeretlek,
S bármeddig élek, el nem feledlek.

S ha még egyszer veled újra találkozhatnék,
Ma már tudom sokkal bátrabb lennék.
Elmondanám Neked irántad mit érzek,
S hogy tőled legalább egy pici esélyt kérek.

De én tudom, hogy többé már nem foglak látni,
És nem is fogok rólad többé hallani,
Így nem maradt más hátra, mint elbúcsúzni Tőled:
Legyél nagyon boldog, ezt kívánom Néked.