Elmondok hát most valamit,
Megismertem én valakit.
A tévében láttam meg Őt,
Danielát, a gyönyörű nőt!

Aznap este nem aludtam,
Szüntelenül rá gondoltam.
A zene neki minden álma,
Tudom már, hogy mi a vágya!

Így esett, hogy rátaláltam,
Interneten bepipáltam.
A zenélést ajánlottam neki,
Hisz’ tudtam, hogy Ő azt szereti!

De Ő sajnos nem keresett,
S ez bizony rosszul esett.
Sok mindent a fejéhez vágtam,
De szinte rögtön meg is bántam.

Eltelt közben néhány hét,
De addig semmi nem történt.
Dániába utazott Ő,
Daniela a csodaszép nő!

Szomorú volt, ezt megírta,
Nehéz volt, de csak kibírta!
Néhány szóval próbáltam bíztatni,
Igyekeztem megnyugtatni.

Aztán csoda történt, újra beszéltünk,
S a rég múlton már csak nevettünk.
Egy dalt küldött át énnekem,
Minek szövegét nem feledem!

Boldoggá tett, hogy rám gondolt Ő,
Daniela az énekesnő!
A dal hamar megszületett,
Daniela rám nevetett.

Örültem, hogy tetszik neki,
Nem hittem, hogy elénekli!
Született még két változat,
Ez tényleg nem nagy áldozat!

Daniela a gyönyörű nő,
A színpadon lesz énekesnő!
S ha a vágya valóra válna,
A lelke már többé nem fájna!