Kívül erős, belül gyenge vagyok,
Nem tudok más lenni, hiába akarok.
Egyik percben nagyon boldog vagyok,
Aztán meg szinte sírni tudok.

De nem tehetem, bánatom ne lássa más,
Egyedül én tudom, hol van a forrás.
E nagy világban nem találom helyem,
Ebbe néha belefájdul a fejem.

Nincsenek vágyaim, nincsenek álmaim,
Nem maradtak nekem, csak a fájdalmaim.
Hiába reménykedem, semmi nem történik,
Csak a percek suhannak, az idő telik.

Telik a perc, telik az óra,
Mindenki hazatért nyugovóra.
Csak én fekszem, és nézek magam elé,
Mikor jön már a boldogság felém?

Igazán kopoghatna már! Ajtót nyitnék neki!
Rabul ejteném, s nem engedném ki!
Hogy ki hozná az örömöt, azt én tudom,
Hogy ki Ő, azt el nem mondhatom.

Nicsak, mégis van egy vágyam!
Istenem, segíts, hogy őt megtaláljam!
Mert ha én Őt megtalálom,
Egy életre a szívembe zárom!