Amikor megismertelek, magam sem hittem én,
Nem is gondoltam, hogy van még erre remény.
Hogy egyszer valaha jó barátom lesz,
Ki engem bizony oly boldoggá tesz.
Már-már beletörődtem, lassan úgy hiszem,
De jöttél Te, és boldog az én szívem!
Egy ilyen barátra vágytam, mint Te is vagy!
Ki ha szomorú is vagyok, nálam boldogságot hagy.
Én is szeretlek teljes szívből Téged,
Ha kell én bizony tűzbe megyek érted!
Mert fontos vagy nekem, nem is tudod mennyire,
Senkit sem szerettem így, soha ennyire!
Hogy vagy nekem, szívből köszönöm neked,
Boldog vagyok, ha együtt lehetek veled!
Nem akarlak Téged soha elveszíteni,
Míg csak élek, így foglak szeretni!
Hagyj üzenetet