Karácsony van, hull a hó,
Együtt a család, mi olyan jó!
Boldogok lehetünk, hogy együtt vagyunk,
Egymástól mi ölelést kapunk.

De oly sokan vannak e nagyvilágban,
Kik nem élhetnek boldogságban.
Talán még fáznak is, és éheznek,
Bejglit nem is remélhetnek.

Pedig Ők nem vágynak semmire,
Csak melegre és szeretetre.
Az ajándékot nem pénzben mérik,
A meleg ételt is segítségnek érzik.

Szívem most is összeszorul,
A két szemem is könnybe borul.
S ha arra gondolok, hogy sok beteg gyerek,
Az ünnepre haza nem mehet.

S titkon mernek csak remélni,
Hogy jövőre gyógyultan fognak élni.
Uram kérlek hallgasd meg imám!
Legyen úgy, ahogy kiejti szám!

Gyógyuljanak meg a gyerekek!
S kapjanak meleget a hajléktalan emberek!
Töltsék boldogan együtt az ünnepet!
A földet lengje körül a szeretet!

Legyen az asztalon mindenkinek bejgli!
A szeretetet ne kelljen csak remélni!
S ha minden így lenne,
Akkor a karácsony még gyönyörűbb lenne!