Úgy vágyom én rád szüntelen,
Pedig én sem vagyok bűntelen…
Hibáztam sokszor, de mindig megbántam,
Mindig is csak rád vágytam…

De nem vagy enyém, s talán soha nem is leszel,
Hol lehetsz most? – senki nem felel…
Ha itt lennél mellettem, két karomba zárnálak,
Mint gyermek a karácsonyt, én úgy várnálak.

Mikor szólal meg a csengő, s mondod: megjöttem.
Minden mi történt, ott van mögöttem.
Csak veled akarok lenni és senki mással,
Te töltsd meg életem boldogsággal.

De te mással vagy és nem velem.
Mással vagy boldog, s nem fogod kezem.
Nem hallom hangod, nem hallom nevetésed.
Már sosem leszek neked a menedéked.

Nem jössz hozzám, együtt nem nevetünk,
Egymás karjában már nem lebegünk.
Nem simíthatom gyönyörű arcodat,
Nem érinthetem selymes hajadat…

Itt vagyok egyedül, szívem fájdalmával,
Meg kell küzdenem a magam magányával.
Nem haragszom rád, hisz nincs is miért,
Tán így bűnhődök meg a bűneimért…