Kissé vicces címet adtam a most következő blogbejegyzésemnek, de érthető okokból.

Miután összegyűlt a pénz a liftre, s jött a Lifttechnika Kft a hírrel, hogy lesz liftem, jött a következő gond: a lépcsőház bejárati ajtó befelé nyílt, s ezért a liftből nem tudtam kiszállni. Patthelyzet alakult ki. Mi legyen? Gondolkodtam azon, hogy új ajtót veszek, azonban annyi pénzem már nincs, s nem is marad, ha kifizetem a lift teljes árát. Persze gondolkodtunk az ajtó átpántolásán, de senki nem vállalta be. Felvettem tehát a kapcsolatot egy műanyag ajtókat gyártó céggel, aki ki is jött árajánlatot adni: fél millió Ft. Tudom, ezt már írtam. Azonban kérdeztük az úriembert, hogy értjük mi, hogy ennyi egy zsírúj ajtó, de a mostanit nem lehet átpántolni? Egyszerűbb és olcsóbb lenne… Nem, – jött a válasz – mert olyan az ajtó kialakítása.

Aztán csak nem hagyott a dolog nyugodni. Megbeszéltük itthon, hogy egyelőre a lift kerüljön felszerelésre, s aztán majd kitaláljuk az ajtó kérdését is.

Telt-múlt az idő. A Lifttechnika megküldte a szerződés tervezetet. Kitöltöttem, aláírtam, visszaküldtem, majd másnap hívott Benka Csaba, a cég munkatársa, hogy meglátogatna Schmelzer György méretvétel céljából, s az ajtót is megvizsgálja, hátha van ötlet.

Így is történt. Schmelzer Úr az ígért időpontban meg is érkezett. Hozta a végleges szerződést, amit aláírtam. Ezután megvizsgálta az ajtót, s közölte: átpántolható, mely ugyan nagy munka, de nem kivitelezhetetlen.

Apu másnap bement a helyi városgazdálkodáshoz, ahol Tóth Pál már korábban is felajánlotta a segítségét. Apum elmondta, az ajtós gondot, s a megoldást Ő maga biztosította: kiküld szakembereket, akik mindezt kivitelezik.

Tegnapelőtt óta az ajtó immár az utcára nyílik. 🙂

Már írtam Schmelzer Úrnak, aki ígérte, hogy jövőhéten hozzá is kezdenek a lift szállításhoz való felkészítéséhez.

Azért történt velem egy negatívnak mondható dolog is… A Napi Jótettet már nem én szerkesztem, mivel az oldalt már más koordinálja, s diplomatikusan fogalmazva: nem egyezett az elképzelésünk.

Nem mondom, hogy nem hiányzik. Nagyon is! De tudom, hogy jól döntöttem, s ez vigasztal.