Egy állandó küzdelem az egész életünk,
A baj sokszor azzal van, akit szeretünk…
Néha mi vagyunk azok akiket szeretnek,
Esélyt kell hát adnunk az életnek.

Nem adhatjuk fel, ahogy ők sem teszik,
Hisz’ mellettük vannak, akik szeretik.
S ha velünk van baj ők is mellettünk vannak.
S ha mást nem is tudnak tenni, de szeretetet adnak!

Szeressük hát egymást emberek!
Különben nincs is miért élnetek!
Mit ér a vagyon, ha boldogság nincsen?
Igaz szeretetet nem kapunk, földi kincsen!

A földi kincs semmivé foszlik,
Ott hol a szeretet is eloszlik…
Mert ahol nincs szeretet, ott a harag az úr,
Mi öl, pusztít, s tombol vadul!

Ugye nem akarunk mi is meghalni?
Szeretnünk kell, s egymást élni hagyni!