Ismerek egy lányt, ki oly csodálatos,
Ki néha még szomorú, s oly magányos.
Mégis Ő egy igazi hercegnő,
Aki szívből szerethető.

Kire vágyik mégsem szereti,
E fiú őt hamar feledi.
De egy hercegnőt ki kell érdemelni!
S ha ez megvan, meg is kell becsülni!

A hercegnő a legjobb barátom,
Ki feledteti minden magányom.
Ha Ő nem volna, bizony rossz lenne.
Életem nélküle sivár lenne.

Tanulhatnának tőle az emberek!
Hisz imádják őt a gyerekek!
Felnézek rá, hiszen egy hercegnő,
Ki csak teljes szívből szerethető!

Mert aki nem szereti szíve sincsen,
Nem lehet része e drága kincsben!
Én boldog vagyok, mert Ő van nekem,
Az én hercegnőm, az én amulettem!

Szeretettel Adrimnak!