Egy éve már, hogy ismerlek én Téged,
S azóta is élek-halok érted!
Nincsen olyan nap, hogy ne gondoljak rád,
Reggel, délben, este, s minden éjszakán!

Nem hittem volna, hogy ez így fog történni,
Hogy igaz barátom lesz, nem is mertem remélni.
De jöttél Te, s minden megváltozott,
Szívembe léted boldogságot hozott!

Más vagy, mint a többi, ez szószerint igaz,
Ha szomorú voltam, tőled jött a vigasz!
Együtt sírunk, együtt nevetünk,
Hiszem, hogy egyszer majd együtt is lehetünk!

S ha találkozunk hosszan foglak ölelni,
S végre elmondhatom, mennyire tudlak szeretni!
Nem akarlak sosem Téged elveszíteni,
De bármi is történjen sosem foglak feledni!