Több vagy nekem annál, mint egy jó barát,
Kérlek, hallgasd meg szívem halk szavát…
Testvéremként szeretlek én téged,
Bármikor tűzbe mennék érted.

Te félszavakból is megértesz engem,
Mellettem voltál, mikor fájdalomtól zengtem.
Nem nevetsz ki, ha fáj az én lelkem,
Nem hagyod, hogy éljek félelemben…

Nem nézel rám buta idegenként,
Pedig bután tudok viselkedni időnként.
Nem bántasz sosem, csak mellettem állsz,
Mire szükségem van szavakra mindig rátalálsz.

Bár szüleink különböznek, mégis testvérem vagy,
Az is maradsz, kérlek, te is maradj!
Ne hagyj el soha, ne felejts el kérlek!
Szüksége van rád a te öcsikédnek!

Mert olyan vagy nekem, mint egy megvalósult álom,
Egy jó barátra vágytam, azt hittem, hiába vágyom…
De a jó Isten meghallgatta imámat,
Megízlelhettem, milyen a testvéri imádat.

Köszönöm, hogy vagy nekem, örökké szeretni foglak,
Soha senkiért téged el nem doblak.
Vigyázok rád, mert az öcsikéd vagyok,
Mástól több törődést nem is kaphatok.

Szeretlek, szeretlek, szűntelenül téged!
Bármikor tűzbe mennék én teérted!
Te vagy nekem a legszebb ajándékom,
Te vagy az én beteljesült igaz álmom.