Három hónapos voltál, mikor megismertelek téged,
Azóta is rajongok, meghalnék teérted.
Olyan vagy számomra, mint fény az éjszakában,
Ha rád gondolok, úszom a boldogságban.

Gyönyörű szép szemed, ha reám néz,
Édesebb a pillanat, mint a méz.
Szeretnélek átölelni hosszan téged,
Megtennék én bármit, bármikor érted.

Olyan pici voltál még nem is olyan régen,
Azóta a nap sokszor fekelt az égen…
Nem hittem, hogy egyszer meg fogom élni,
Hogy te a polcot kipakolod, s be fogsz mászni…

De a remény nem halt meg, valósággá vált,
Mindent kipakoltál, amit csak találtál.
Amíg élek, téged foglak szeretni,
Pici kezedet sosem fogom elengedni.

Mindent megadok én, mert életem értelme lettél,
Mióta a sors elémsodort, a mindenem lettél.
Nem kérek én semmit, csak legyél mindig nekem,
S hiszem, hogy egyszer itt lehetsz majd velem.

Akkor én téged, hosszan foglak ölelni,
S el fogom mondani, mennyire tudlak szeretni.