Ez a címe annak a könyvnek, amit épp olvasok. Immár másodjára. Pedig bevallom utálok kétszer megnézni egy filmet, vagy kétszer olvasni egy könyvet, most mégis ezt teszem, s még most is ugyanolyan hatással van rám, mint amikor először olvastam. Azt kell mondjam kedvenc könyvemmé vált. Hogy megértse a kedves olvasó, nagyon röviden, dióhéjban elmondom miről van szó ebben a műben. Minden ember életében van olyan dolog, amiért feltesszük a miért kérdést. Miért született fogyatékkal? Miért halt meg a szerette? Miért történt ez? Miért történt az? A sok miért felőrli az embert… S mivel nincs rá megfelelő és elfogadható válasz, tovább szenvedünk, netán Istent vádoljuk… Valóban Isten akarta, hogy ez történjen velünk? A könyv bár némiképp kitalált történeten nyugszik, mégis olyan kérdésekre ad valós választ, amiket jogosan teszünk fel életünk során.

Adott egy többgyermekkel megáldott család. A család alapvetően vallásos, főképp az anya, aki olyan bizalmas kapcsolatot ápol Istennel, hogy nem Atyának, vagy Uramnak szólítja, hanem egyszerűen csak így: Papa. Egy nap az apa elviszi a gyerekeket kirándulni. Hazaindulásuk napján azonban az alig 6 éves kislány, Missy eltűnik. Nagy erőkkel keresik, majd kiderül, hogy egy pszichopata rabolta el a kicsi lányt. Hamarosan megtalálják Missy véres ruháját egy viskóban, de maga a gyermek sem élve, sem holtan nem kerül elő… A család élete egy csapásra megváltozik. Az addigi jókedvet felváltja a „nagy szomorúság”. A férfi, vagyis Mack keresi a miértre a választ, Istentől is kezd elfordulni, míg egy hideg napon levelet kap: