Jót tenni jó, s egy picit máris kerekebb a világ!

Picit szégyellem magam, mert amióta birtokba vettem a liftet nemigazán hallattam magamról (leszámítva a Facebook alkalmazás írásáról szóló bejegyzést).

Lássuk, miminden történt azóta: A lift egy olyan új világot tárult elém, ami kezdetben keserédes élményekkel gazdagított. Ma már azért sokkal derűsebb a helyzet, A gondot az jelentette, hogy amint kigurultam a házból az elektromos kerekesszékemmel, azonnal elvesztettem a térlátásom. Nem tudtam felmérni a távolságokat és egyáltalán, nem tudtam, miként gurulhatok rá a liftre, miként jöhetek le róla. Egyszer bizony még apunak is meg kellett kapnia a kocsit is visszatartani, mert majdnem oldalra borultam a saját ügyetlenségem miatt. Hála Istennek, baj nem történt. Azóta már sokkal jobb a helyzet, mert a szüleimen kívül egy barátom is segített, hogy a tájékozódásom visszanyerhessem. Konkrétan eljött velem sétálni, így némi biztonságérzetet adva: nem olyan vészes a helyzet, mint azt elsőre gondoltam.

Azt persze tudni kell, hogy a lift előtt utcai kerekesszékben toltak anyuék, azaz teljes mértékben rajtuk múlt a biztonságom, vagyis tiszta uri dolgom volt… 😀 Sajnos azonban a helyzet továbbra is az, hogy sokfelé így sem tudok elmenni, még a közeli parkba se… Miért? Egész egyszerűen azért, mert esélyegyenlőségi törvények ide, vagy oda, Ózd messze nem híres az akadálymentességéről. Hiába tudok lemenni a kocsival a parkba vezető járdáig, ott nem tudok bemenni, mert egy hatalmas vízelvezető árok zárja el az utamat, mindezt a zebrán… Ilyenkor jutnak eszembe azok a képek, amiket Facebookon szoktam látni „akadálymentesítés fail” címszóval…

Néhány hónapja némi változás is történt az életemben: a Napi Jótett szerkesztését abbahagytam. Az ok csupán annyi, hogy az új tulajdonossal nem egyezett a jövőbeni elképzelésünk. Azonban a N.J. rövid idő alatt életem részévé vált, s ráadásul igény is volt rá, ezért ígéretet tettem, hogy lesz másik, ami az enyém, s pont azt a funkciót fogja betölteni, ami híján abbahagytam a Napi Jótettet.

Katával és Mariannal összegfogtunk, s így született meg a Tégy Jót!, melyet én magam hoztam létre Drupal alapokon, s alig egy hét alatt készen lett.

A Tégy Jót! célja nem más, mint a tartós betegek támogatása, segítése. A T.J. csapatban hárman vagyunk: én, Kata és Marianna, a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány kuratóriumi tagja.

Én és Kata a marketing vonalat erősítjük leginkább, míg Mariannra a daganatos betegségek mindenttudójára tekintünk. 🙂 Persze ez sem teljesen igaz, hiszen valódi csapatmunka folyik, hála Istennek nagyszerűen.

Jelenleg két kampányt is indítottunk a T.J. népszerűsítése érdekében. Az egyik az Add a hajad! nevű kezdeményezés, a másik pedig a Tégy Jót! Nap, melyről egyelőre csak annyit szeretnék elárulni, hogy Illés Fanni, a magyar paralimpikon úszó lány adja hozzá az arcát. 🙂