Egy dal, mit minden nap dúdolok,
Egy dal, mit mindig hallgatok.
Ez a Te dalod, hogy fel nem adod,
Nem teheted, nem is akarod!

Ne is add fel, az álmaidnak élj,
Mindig csak boldogságot remélj!
Ha boldogságot remélsz, hidd el megkapod,
Bánatod egyszer biztosan elhagyod.

Mikor a színpadon hangod felcsendül,
Minden hallgató csak némán ül.
Mert a dalod megérint mindenkit,
Hidegen nem fog hagyni senkit!

Engem sem hagy, ezt elhiheted nekem,
Alig várom, hogy újra dolgozz velem!
Ha boldognak látlak, én is az vagyok,
S ha Te az maradsz, az is maradok!

De ha Te sírsz, sírok veled én is,
Sír veled mindenki, sír veled az ég is!
Ne légy hát szomorú, csak előre nézz,
Menj tovább úgy, hogy boldogságot remélsz!