Nem akarlak sírni látni Téged!
Arcodról töröld le a könnyet!
Ha mosoly van arcodon, az jó nagyon,
Hogy mindig ezt lássam, ezt akarom.
Ne sirasd a múltat, a jelennek élj,
S mindig csak boldogságot remélj!
Ha nem reméled a boldogságot,
Tán meg sohasem találod…
Ugye nem ezt akarod? Mondd, hogy nem!
A múlt miatt benned ne legyen félelem!
Feledd a tegnapot, s a mának élj,
A szerelmes tavasztól sohase félj!
Ne félj, mert én itt vagyok veled,
Megfogom most meleg puha kezed.
Melletted vagyok jóban-rosszban,
Az örömben éppúgy, mint a gondban.
Itt van már a tavasz, a fák is nyílnak,
A kopár ágak is levelet hoznak.
Ugye nem sírsz már? Nem könnyezel?
Hidd el nekem, boldog leszel!
A múlton már csak nevetni fogsz,
Mégha tudom, most csak zokogsz.
De mondtam már, hogy nem szabad sírni!
Mit a sors ránk mér, sajnos ki kell bírni…
Hagyj üzenetet