Már oly régóta nem láttalak,
Ma is hiába vártalak.
Nem jöttél, hisz’ nem tudsz jönni,
Nélkülem próbálsz boldog lenni.

Bárcsak én is fontos lennék Neked!
S végre én foghatnám, finom, meleg kezed…
Hiányzol, mint még soha senki más,
Sosem ér engem más, csak csalódás…

Nem tudlak mégsem Téged nem szeretni,
S talán nem is akarlak sosem feledni.
Mégha fáj is, hogy ez így alakult,
S a szemem érted könnybe borult…

Üvölteni tudnék, hogy szeretlek, értsd meg!
A szívem is kalapál most, Te érted!
Úgy érzem, árral szemben úszok én,
Mégsem adom fel a reményt.

Ha kell, egy életen át harcolok érted,
Mert igen, én szeretlek Téged!
S ha Te is szeretsz, akadály nincsen,
Te leszel az én drága kincsem!

A kincsre pedig vigyáznék nagyon,
Mert a szerelmed a legnagyobb vagyon.
A szerelem a legszebb gazdagság,
S így teljes az igaz boldogság.