Akár egy porcelánbaba, olyan vagy nekem,
Vigyázni kell rá, mert törékeny!
A porcelánbabák gyönyörű szépek,
Hozzáérni is szinte félek…

Porcelánból vagy jól tudom én is,
Ha eltörik valamid, Te erős vagy mégis!
Nap, mint nap megmutatod a világnak,
Hogy esélyt kell adni a boldogságnak!

A porcelánok bizony erősek,
Ellen tudnak állni mindenféle kőnek!
Persze ez nem igaz, jól tudom én is,
Ha igaz lenne jó lenne mégis…

Sajnos én is olyan vagyok, mint egy porcelán,
Ki álmaiban még a csodára vár.
Csodák pedig vannak, ezt elhiheted nekem,
Szeretném, ha ezt éreznéd velem!

Te magad is egy igazi csoda vagy,
Kire ha tekintek örömöm nagy!
Megmutattad nekem, s a világnak,
Esélyt kell adni a boldogságnak!