Mondd Te szép lány, miért játszol velem?
Neked miért csak játék a szerelem?
Miért nem érzed amit érzek?
Néha fáj a szívem, szinte vérzek…

Mit tegyek, hogy érezd, amit én érzek?
Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek…?
Ha csak rád is gondolok, máris mosolygok,
Gondolatban én veled, boldog vagyok…

Bárcsak a gondolat valósággá válna,
Akkor a szívem többé már nem fájna!
Mert, mint senki másé, fáj a szívem érted,
Sosem szerettem senkit, mint így Téged!

Te vagy nappalom, Te vagy az életem,
Te vagy a fénylő kincs énnekem!
S ha e kincs enyém lehetne e világon,
Örökké tartana a boldogságom!