Még csak egy napja, hogy nem lehetek veled,
Akarom, hogy tudd, én itt vagyok neked.
Nem tudom, megmondani, hogy szomorú miért vagyok,
Talán fáj, hogy melletted nem maradhatok.

Menned kell, jól teszed. Légy boldog végre!
S többé ne könnyes szemmel tekints fel az égre!
Megérdemled, hogy végre boldog légy,
S, hogy ezért mindent megtégy!

Csak egyre kérlek, ne tűnj el az életemből.
Ne szakítsd ki magad a szívemből.
Olyan vagy számomra, mintha te lennél az ép felem,
Aki jóban-rosszban itt voltál velem.

Mintha csak együtt nőttünk volna fel, úgy tekintünk egymásra,
Fittyet hányva a nagy távolságra.
Furcsa lesz egyszer veled élőben találkozni,
S hosszan boldogan Téged átölelni.

Bárcsak már ott tartanánk, hogy ölelnélek Téged,
S szemedbe mondhatnám: rajongok én érted.
De még nem tehetem, hisz’ messze vagy tőlem,
S napról-napra egyre jobban hiányzol nékem.

Adrinak szeretettel!