Ülök egy hangszer előtt

Ülök a hangszer előtt, s a billentyűket nézem,
Egy dallam hatására még ma is azt érzem:
Volt egy énekesnő, szívemből szerettem,
Volt egy nő, kit már majdnem elfeledtem.

Eszembe jut egy dal. S játszani kezdem,
Egy dal, mi gyönyörű, de ez lett a vesztem.
E dal emlékeket tör fel bennem,
De máig sem értem, miért kellett szerelembe esnem.

Szinte újra átélem, mit akkor éreztem,
Az örömöt, s mikor majd’ el véreztem.
Mégis, még most is szeretem e dallamot!
S most is érzem a szerelemre hajlamot!

De hiába, Ő már rég nincsen,
Az időt nem tudom visszavenni semmiféle kincsen.
Ha megtehetném, bármit megadnék ezért.
S ma is játszanám a zongorán a zenét.

By Published On: 2010. február 9.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]