Ülök a hangszer előtt, s a billentyűket nézem,
Egy dallam hatására még ma is azt érzem:
Volt egy énekesnő, szívemből szerettem,
Volt egy nő, kit már majdnem elfeledtem.

Eszembe jut egy dal. S játszani kezdem,
Egy dal, mi gyönyörű, de ez lett a vesztem.
E dal emlékeket tör fel bennem,
De máig sem értem, miért kellett szerelembe esnem.

Szinte újra átélem, mit akkor éreztem,
Az örömöt, s mikor majd’ el véreztem.
Mégis, még most is szeretem e dallamot!
S most is érzem a szerelemre hajlamot!

De hiába, Ő már rég nincsen,
Az időt nem tudom visszavenni semmiféle kincsen.
Ha megtehetném, bármit megadnék ezért.
S ma is játszanám a zongorán a zenét.