Nem lehetek önző…

Vágyom én a szerelemre,
De hiába élek reményemben.
Ki akarna engem szerelméül?
Az én szememben néha könnycsepp ül.

Egy könnycseppben benne van minden,
Mit felépítettem egykor hitben.
Néha mégis fáj a lelkem,
Magányosan dobog szívem.

Nem lehetek önző, senkit sem láncolhatok magamhoz!
Mégha a holnap a szívembe szerelmet is hoz!
Nem kérhetem, értem mondjon le mindenről!
Nem álmodhatok szerelemről.

Ha megteszem, bűnt követek el!
Amiért egyszer lelkem felel!
Tán jobb is, ha végleg egyedül maradok,
S a magányos utamon tovább ballagok.

 

By Published On: 2010. január 29.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]