Birtokba vettem a liftet :)

Birtokba vettem a liftet :)

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a liftes történetet. Egy szóval írom: happy end. 🙂

El szeretném mesélni részletesen 2 napomat. Hétfőn, azaz július 23-án eléggé nyűgös kedvvel ébredtem. Az oka talán a kialvatlanságomnak volt köszönhető, mert mostanság esténként van időm a saját céljaim megvalósítására.

Minden idegesített. A zaj is. Mérgemben feltettem a fejhallgatót és max hangerőn bekapcsoltam a zenét. Aztán a testvérem szólt, hogy valaki hív mobilon. Amint megláttam Benka Csaba nevét, hirtelen hevesen kezdett verni a szívem. Aztán a köszönés után kimondta a bűvös szót: „holnap “elmennének a kollégáim felszerelni a liftet.” Örömömben azt sem tudtam, hol vagyok! Könnybe lábadt a szemem az örömtől!

Legelőször Fruzsinának mondtam el a hírt, majd Katának. 🙂 Mindannyian mérhetetlenül boldogok voltunk! Aztán hívtam persze Zsókát is, de Ő valamiért nem vette fel a telefont. Azért tudtam szólni az ÓVTV-nek.

Aztán, amikor picit lenyugodtak a dolgok, s mindenkit értesítettem, akit kellett, hagytam magam átadni az érzésnek: SIKERÜLT!

Másnap ugyan reggel 8 órára ígérte Benka Úr a szerelőket, azonban mikor már a 9-et is elütötte az óra, kezdtem aggódni… Így hát felhívtam, s elmondta, hogy nincs gond: 10 körül nálam lesznek. 9:20-ra meg is érkeztek. Dél körül jött az ÓVTV is, s elkészítették az erről szóló riportot, ám mivel még nem voltak készen a lifttel, ezért úgy egyeztünk meg, hogy ha végeztek, akkor gyorsan felhívom őket és küldik az operatőrt.

Hálás voltam és vagyok az Ózdi Városi Televíziónak, Fruzsinának és Katának, valamint tényleg mindenkinek, akik így vagy úgy, de hozzájárultak ahhoz, hogy ha csak egy picit is, de jobbá váljon az életem! Bármennyire is elcsépelt ma már a Facebook korában, de sokan azzal is segítettek a legtöbben, hogy a kérésemet, az erről szóló riportokat, netán újságcikkeket (bár abból csak elvétve volt) megosztották az üzenőfalukon, akár több alkalommal is! Egész egyszerűen azért, mert tudok olyan riportról, ami több, mint 1000 (!) emberhez jutott el!

Furcsa lesz, ami most fog következni, de egész egyszerűen nem bírom ki, hogy ne írjam le: Köszönöm azoknak, akik bíztattak, sikerülni fog. Köszönöm azoknak, akik kinevettek: 2 millió Ft nagyon sok pénz… Köszönöm azoknak, akik nem hittek benne, hogy sikerülni fog. Köszönöm azoknak a „segítőkész” embereknek is, akiknek írtam levelet, melyben segítséget kértem, de egész idő alatt egy betűt se válaszoltak vissza, mitöbb, figyelmen kívül hagyták azt, hogy a problémám valós, nem kamu, ellenben az empátia valamiért nem mozdult meg bennük… Miért köszönöm nekik is? Azért, mert bármennyire hihetetlen, ők is erőt adtak, amit sokan úgy neveznek: bizonyítási vágy.

Most végre megvan a lift, s első sétám alkalmával, ami már kamera nélkül történt, kishíján lezúgtam a liftről, mert rosszul vettem be a kanyart, miközben a platóról próbáltam legurulni… Hála Istennek nem történt tragédia, mert apu időben megfogott… A térlátásom pocsék, mivel a szobai körülményekhez szoktam…

Pár napja mondtam Katának, hogy a neheze még csak most jön: egy tanulási fázis, amit csak az idő vizsgáztat le…

Milyen érzés, hogy megvan a liftem? Ezt nem tudom leírni szavakkal… Ha mégis erre köteleznének, ennyit mondanék: szabadság, új élet kezdete!

Az új élet küszöbén

Az új élet küszöbén

Fogalmam sincs, miként kezdjek hozzá ehhez a bejegyzéshez…

Még mindig remeg a gyomrom, alig hiszem el. Ma reggel hívott Benka Csaba, a Lifttechnika Kft-től, s közölte: holnap, azaz július 24-én reggel 8 órára érkezik a team, s felszerelik a liftet a lépcsőházba.

Szólni alig bírtam. Remegő hangon mondtam, hogy várom őket, s végig úgy éreztem, mindjárt sírok. Miután elköszöntünk egymástól, megláttam Fruzsina barátnőmet, s Ő volt az első, akinek elmondtam a jó hírt. Mindketten könnyeztünk, hiszen még magam sem hittem, hogy ez sikerülni fog, ráadásul olyan reménytelennek tűnt az egész! Az első árajánlat, amit Sümeghi Mátyás Úrtól kaptam, 2,3 millió Ft-ról szólt, s úgy éreztem, az életben nem fogok tudni kifizetni annyi pénzt… Aztán jöttek a segítségek… Szabó Zsóka, s az Ózdi Városi Televízió személyében. Emlékszem az első ÓVTV-s riportra: életem legemberibb interjúját készítették el velem.

Telt-múlt az idő, s a lift ára szépen lassan kezdett lejjebb kúszni. 2011. október 21-én jött az én életembe Horváth Fruzsina az alábbi vendégkönyv bejegyzéssel:

Szia! Teljesen elképedve állok azelőtt a tény előtt, hogy már 2 hónapja voltál az RTL-n, mégsincs meg a pénz a liftedre! Hogy álltok a dologgal? Tudom, hogy sokaknak nagyon nehéz a megélhetés, de azt is tudom,gond is e h milyen iszonyatos pénzeket költenek emberek mindenféle hülyeségre. Szóval, úgy gondoltam, hogy jelzem barátaim felé, hogy milyen szükségben vagy, és kisajtolok belőlük egy szép kis summát! :)))
Keress meg emailen, jó lenne pár levelet váltani! Itt elérsz: <email cím>.
Szép hétvégét,
Fruzsi 🙂

Aztán jött vele Kiss Kata is, s pontosan a névnapomon felkerültem a Kupon Birodalom oldalára az alábbi felhívással: „Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy össze kell gyűjtened legalább 650.000 Ft-ot, úgy, hogy ki se mozdulsz a szobából, ahhoz, hogy lemehess a parkba friss levegőt szívni? Ijesztően hangzik, ugye?

Hihetetlen mennyiségű pénz érkezett a számlámra, s karácsonyra még a VIMEC is kedvezményt ígért a liftjéből.

Egy szép napon aztán jött a hír: a VIMEC használt liftje nem jó nekem, mert nem lehet átszabni, így maradt a vadonatúj lift. Ára: 1 660 000 Ft. Ezidő alatt folyamatosan tartottam Katáékkal a kapcsolatot, s több alkalommal is kerültem oldalaikra: még kétszer a Kupon Birodalomra, s szintén kétszer a Napi Jótettre. A pénz folyamatosan gyűlt én pedig vártam, hogy elérkezzen a várva várt pillanat.

Egy szép napon aztán jött Sümeghi Úr és az új híre mindent egy csapásra megváltoztatott: egy másik cég még az 1,6 milliós árnál is olcsóbban tud nekem adni egy VIMEC V64-et. Néhány hát várakozást követően pontos összeget is megtudtam: 1 333 500 Ft. Én pedig boldog voltam, hiszen éppen megvolt ez az összeg a számlámon.

Azért kisebb nehézségekbe is ütköztünk a lift kapcsán: ez pedig a lépcsőház bejárati ajtó volt. Azonban az utolsó pillanatban ez a gond is elhárult, melyben Tóth Pál területi képviselő úr sietett a segítségemre. Ezúton is szívből köszönöm neki, hogy megfelelő szakembereket küldött részemre, akik az ajtót utcára nyílóvá varázsolták!

El sem hiszem, hogy alig egy év alatt mindez sikerült!

Felfogni még nehezen tudom, csak most kezdem kapizsgálni…

Húzni, s nem Tolni!

Húzni, s nem Tolni!

Kissé vicces címet adtam a most következő blogbejegyzésemnek, de érthető okokból.

Miután összegyűlt a pénz a liftre, s jött a Lifttechnika Kft a hírrel, hogy lesz liftem, jött a következő gond: a lépcsőház bejárati ajtó befelé nyílt, s ezért a liftből nem tudtam kiszállni. Patthelyzet alakult ki. Mi legyen? Gondolkodtam azon, hogy új ajtót veszek, azonban annyi pénzem már nincs, s nem is marad, ha kifizetem a lift teljes árát. Persze gondolkodtunk az ajtó átpántolásán, de senki nem vállalta be. Felvettem tehát a kapcsolatot egy műanyag ajtókat gyártó céggel, aki ki is jött árajánlatot adni: fél millió Ft. Tudom, ezt már írtam. Azonban kérdeztük az úriembert, hogy értjük mi, hogy ennyi egy zsírúj ajtó, de a mostanit nem lehet átpántolni? Egyszerűbb és olcsóbb lenne… Nem, – jött a válasz – mert olyan az ajtó kialakítása.

Aztán csak nem hagyott a dolog nyugodni. Megbeszéltük itthon, hogy egyelőre a lift kerüljön felszerelésre, s aztán majd kitaláljuk az ajtó kérdését is.

Telt-múlt az idő. A Lifttechnika megküldte a szerződés tervezetet. Kitöltöttem, aláírtam, visszaküldtem, majd másnap hívott Benka Csaba, a cég munkatársa, hogy meglátogatna Schmelzer György méretvétel céljából, s az ajtót is megvizsgálja, hátha van ötlet.

Így is történt. Schmelzer Úr az ígért időpontban meg is érkezett. Hozta a végleges szerződést, amit aláírtam. Ezután megvizsgálta az ajtót, s közölte: átpántolható, mely ugyan nagy munka, de nem kivitelezhetetlen.

Apu másnap bement a helyi városgazdálkodáshoz, ahol Tóth Pál már korábban is felajánlotta a segítségét. Apum elmondta, az ajtós gondot, s a megoldást Ő maga biztosította: kiküld szakembereket, akik mindezt kivitelezik.

Tegnapelőtt óta az ajtó immár az utcára nyílik. 🙂

Már írtam Schmelzer Úrnak, aki ígérte, hogy jövőhéten hozzá is kezdenek a lift szállításhoz való felkészítéséhez.

Azért történt velem egy negatívnak mondható dolog is… A Napi Jótettet már nem én szerkesztem, mivel az oldalt már más koordinálja, s diplomatikusan fogalmazva: nem egyezett az elképzelésünk.

Nem mondom, hogy nem hiányzik. Nagyon is! De tudom, hogy jól döntöttem, s ez vigasztal.

A lift, mint álom, mely megvalósult

A lift, mint álom, mely megvalósult

Régen nem írtam már a blogomba, amiért ezúton is elnézést kérek.

Pár szó a liftről. Régebb óta tudok már a dologról, azonban eddig nem tudtam semmi konkrétumot, nameg nem is akartam elkiabálni. Az álom lassan valósággá kezd válni. Bár bevallom őszintén nem szeretem, ha álomnak nevezik a liftes dolgot, hiszen az álom definíciója számomra olyan, ami igazán boldoggá tesz. Álom lehet például az, ha híres énekes szeretnék lenni és szép karrierről álmodozom. Nekem viszont a liftre szükségem van, ha úgy tetszik, kényszerből…

Félreértés ne essen: boldog vagyok, hogy a liftre összegyűlt a pénz! Lassan készülhetek arra, hogy új életet kezdjek. Egy olyan új életet, amit már nem a 4 fal között élek.

Néhány hónapja Sümeghi úr írt nekem egy emailt, melyben leírta, hogy egy másik, ugyanilyen liftekkel foglalkozó cég látta a http://sos.ganyikaroly.net címen található weboldalamat, s segítséget ajánl. Történt ugyanis, hogy egy alighasznált VIMEC V64 csücsül a raktárukon, ami egyszer ugyan már fel volt szerelve, de kihasználatlanság miatt inkább visszaadták a cégnek. Szóval ez a lift csak rám vár. Csupán személyemre, illetve a lépcsőházhoz kell szabni, ami csak pár hetet vesz igénybe.

A lift áráról tényleges áráról később írnék, mivel az még csak 90%-ban biztos.

Azonban sajnos a történet nem ennyire egyszerű, ha úgy tetszik, a mesének itt még nincs vége. Ugyanis azzal én sem számoltam, hogy a lépcsőház bejárati ajtaja útban lesz. A gond ugyanis az, hogy amikor a lift leér velem a bejárat elé, az ajtót nem lehet kinyitni, így nem tudok kigurulni az utcára. Sajnos a lift kiépítése olyan, hogy oldalra sem tudok kiszállni belőle, továbbá előre nyitott ajtó esetén a lift nem tud megérkezni, mert annak mechanikája ütközik az ajtóval. Megoldás? Csak a csere maradt. Egy olyan ajtóra, mely az utcára nyílik, azaz kifelé. Mennyibe kerül egy új lépcsőház ajtó? Minimum újabb 200 000 Ft-ba. A határ pedig a csillagos ég.

Mégsem adom fel, hiszen miért is tenném?! Eddig már eljutottam, amiben sokan nem hittek, hogy sikerülni fog.Persze, ez nélkületek, Tisztelt Támogatóim nélkül nem sikerült volna!

Szerettem volna írni még egy fontos dologról, de az már egy másik bejegyzés lesz. Most azonban mennem kell, de igyekszem mihamarabb pótolni az elmaradt gondolatokat. 🙂

Újra fent a Napi Jótetten!

Újra fent a Napi Jótetten!

A Kupon Birodalmon már többször is szerepeltem, mint jótékonysági felhívás, azonban ma a Napi Jótettre újra, azaz másodjára is kikerültem. Alig egy hónap alatt több, mint 200 000 Ft gyűlt össze, így a kezdeti 530 000 Ft helyett már “csak” 302 000 Ft hiányzik a szerkezet árából.

A Napi Jótett aktuális linkje itt található!

Amennyiben támogatni szeretnél, ide kattintva azonnal megteheted!

Ismét a Kupon Birodalom oldalán

Ismét a Kupon Birodalom oldalán

Mindenki tudja, mennyire bizonytalan az a fogalom, hogy jövő. Bár Sümeghi Mátyás, a Paravia ügyvezető igazgatója egy roppant jószívű, kedves ember, s felajánlotta, hogy a hiányzó 530 ezer Ft-ot részletekben fizessem ki, ezt nem mertem bevállalni. Az ok a bizonytalan jövő. Hiszen a családban egyedül apu az, aki teljes keresettel rendelkezik. Anyu nem dolgozik, nem is tud, mivel sem kellő egészsége, se munkahely nincs hozzá. Egyedül az ápolási díj ad hozzá némi pluszt a kasszához, mely szintén egy igen minimális összeg… Most erre is kitérhetnék, hogy bár az öregségi nyugdíjban munkaidőnek számít, pénzben miért nem? Hiszen én nem úgy működöm, hogy lejár a 8 óra munkaidő, aztán sunshine, hanem bizony az év mindennapján, minden percében igénybe veszem anyu felügyeletét…

Mindegy, ebbe most ne is menjünk bele…

Szóval most ott tartunk, hogy megvan rá az 1 137 000 Ft-om, ám a lift maga 1 660 000 Ft. E sorok írása pillanatában még 523 000 Ft hiányzik a szabadsághoz…. Még ha tudnám is törleszteni akkor sem sokkal. Max 5-10 000-el havonta. Nevetséges összeg. Havi 10 000 Ft-jával törlesztve 4,3 éven át kéne törleszteni, s ebbe nem számoltam bele az árfolyam változásait, az esetleg még később bekövetkező ÁFA változást, stb… Továbbá azt sem számoltam bele, hogy tegyük fel, tudjuk törleszteni egy ideig a liftet. Csak akkor van gond ha én lebetegszem és kórházba kerülök. Ugyanis ez a rizikófaktor folyamatosan fennáll. Egy rossz mozdulat, és… jelenleg is fekszem egyébként, mert fáj a lábam, reggel az elekromos kerekesszékbe se tudtam ülni.

Persze, mindezzel Kata és Fruzsina is tisztában van maximálisan. Az anyagi gondjainkkal is, dehát kinek nincs a mai világban? Svájci frank alapú hitel, munkanélküliség… Kevés kivétel van, aki ezektől mentes.

Szó volt arról, hogy egy nagyszabású jótékonysági koncerttel gyűjtjük össze a hiányzó összeget. Azonban Kata olyan akadályokba ütközött, hogy ez is kilátástalanná vált. Éppen ezért kerültem fel a Kupon Birodalom oldalára, mint jótékonysági felhívás.

Kérek mindenkit, akinek van rá lehetősége, segítsen! Ahogy az egyik hypermarket szlogenje is szól: „a legkisebb is számít!” Ha anyagilag nem tud segíteni, akkor tegye meg legalább, hogy megosztja Facebook-on, iWiW-en, s ahol csak tudja!

Köszönöm!