Egy pillanat alatt számkivetett lettem,
Pedig én semmi rosszat nem tettem.
Kiről azt hittem, szeret engem szívből,
Hátba szúrt engem, lendületből.

Mint egy törvénytelennek, menekülnöm kellett,
Megaláztak engem, tőlük ennyi tellett.
Fáj a lelkem, összetörtem némán,
Csak nézek magam elé, meredten bénán.

Fáj a lelkem, mert nem ezt érdemeltem,
Hogy egyszer mindenki észhez tér, őszintén reméltem.
De senki nem tért észhez, csak rosszabb lett minden,
Megőrülök mindjárt, széthasadok itt benn.