Számomra az anyák napja örökre véget ért,
Mert a gyötrő fájdalom utolért.
A legféltettebb kincsem hagyott itt örökre,
Hiánya lyukat vájt szívembe.

Anyák napján már nem tudok neki virágot átadni,
Sírjára tudok csak csokrot helyezni…
Ennyi maradt már csak: sírhalom és emlékek,
Könnyes szemmel az égre felnézek.

Miért hagytál itt anyukám? Annyira hiányzol!
Elmentél tőlem, messze vagy távol…
Hiányod felemészt, zokogok utánad,
Nélküled engem felemészt a bánat.

Hiányzol, nincs rá szó, mennyire,
A legdrágább kincsemnek kellett előre mennie.
Nincs már anyák napja, nincs már anyukám,
Csak hatalmas űr, s néma csönd borult rám.