Gyomrom görcsbe rándul, ha rád gondolok,
Zavarban vagyok, ha veled vagyok.
Elvesztem önmagam, ha velem beszélsz,
Pedig tudom, barátságot remélsz…

Tudom megígértem, csak barátod leszek,
Hogy ne csalódj bennem, én mindent megteszek…
De olyan nehéz! – ezt el sem képzeled!
Hogy ne vedd észre, én mindent megteszek.

Bár ne kéne titkolnom, mennyire szeretlek…
Bár megértenéd, sosem feledlek…
Pedig hidd el, mi egymásnak születtünk.
S talán ez lenne jutalma, amiért szenvedtünk.

Sosem vágytam ennyire senkit, mint most Téged.
A világ végére is elmennék Teérted.
Szívem szerint elmondanám, mit érzek irántad.
Olykor elönt érted a keserű bánat…

Szinte hallom én a szíved dobbanását,
Szinte látom szép szemed, fénylő ragyogását.
Ez a lány, Istenem add, hogy belém szeressen!
S többé engem soha el ne engedjen!

Mert ha egyszer vágyam teljesülne,
Lelkem az örömtől hozzá repülne!