Mondd Te szép lány, miért vagy szomorú?
Miért van rajtad ismét ború?
Hogy mi bánt, nekem elmondhatod,
Tudd meg, hogy melletted vagyok!

Csak mondd el bánatod, én hallgatom,
Talán látok majd mosolyt is arcodon.
Ha boldog vagy, az én is az vagyok,
Szívemből én szeretetet adok.

Érzem, amit érzel, s fáj, ami fáj,
Boldognak akarlak látni most már!
Nem akarom, hogy sírj, nem akarom, hogy bánatos légy,
Hidd el, minden rossz után van remény…

Hogy a bánat egyszer tovaszáll,
S teljesül az, mire vágysz…
Ugye már nem sírsz? Mondd, hogy végre megnyugodtál,
S boldog lelki egyensúlyodból csak meginogtál…

Örülök, hogy végre már nem sírsz,
Erős vagy, és mindent kibírsz!
Büszke vagyok rád, ahogy senki másra,
S rá fogsz lelni a boldogságra!