Melletted váltam felnőtté,
Lettem gondolkodó férfivé.
Láttam, ahogy érett nővé válsz,
S ahogy önmagadra rátalálsz.

Másképp gondolkodom, mint eddig tettem,
Mi történt velem, nem értettem.
Érted váltam érett felnőtté!
Miközben Te váltál gyönyörű nővé!

Mindent érted teszek drága kicsi lány,
Mert fáj, hogy még velem van a magány.
Felnőtté váltam, ezt érted tettem,
Mindent megteszek, hogy ne csalódj bennem.

Mert hoztál nekem egy szebb, és jobb világot,
Hoztad nekem a boldogságot.
Mióta beléptél a sivár életembe,
Nem élek már félelemben.

Nem félek a holnaptól, hisz’ felnőtté váltam,
S eljött az idő, amire vágytam.
Vágytam a szerelemre, vágytam egy lányra,
S benned leltem a boldogságra!

Csak az fáj, hogy nem szeretsz engem,
Nem a herceget látod bennem.
Pedig ha tudnád, hogy Te vagy a hercegnő,
A számomra, oly csodás gyönyörű nő!

De hiszem, hogy egyszer csoda fog történni,
Meg fogsz engem szívből szeretni!
S én leszek a herceg, Te a hercegnő,
Te leszel az engem szívből szerető!