Emlékszel még, mennyire szerettelek?
Emlékszel még, hányszor nevettettelek?
Hányszor vigasztaltalak, mikor szomorú voltál.
Szívembe minden pillanattal napsugarat hoztál.

Emlékszem még, hányszor vágytam utánad,
Sosem voltál enyém, s emésztett a bánat.
Már nélküled telnek, jóideje napjaim,
Már nem rólad szólnak messzemenő vágyaim.

Nem bánom, hogy egykor szerettelek,
Te kértél és én elengedtelek.
De az azért fáj, hogy idegennek érzel,
Rám nem is barátra nézel.

A múltat úgy veszed, mintha nem is lenne igaz.
Attól ez még senkinek sem vigasz.
Tovább léptem, bármennyire is fájt,
Mégha a múlt a szívembe sebet is vájt.