Nem írsz, nem hívsz
Nem írsz, nem hívsz, nélküled semmi vagyok.
Hiányodba szinte belehalok.
Nélküled a lélegzet sem esik jól,
Szívemben hiányod honol…
Ürességet érzek, s ez nagyon fáj,
Nélküled megöl engem a magány.
Nehezen telik tőled a napom is,
Nélküled megállt az óra is.
Mi ez az érzés? Nem tudom hova tenni…
Csak szeretnék hozzád mihamarabb menni.
Fogni kezed, s ölelni téged,
Mindent megtennék most érted.