Szeretném arcodról lepuszilni a könnyeket,
Rólad írni a legszebb könyveket.
Ölelni téged, míg végre meg nem nyugszol,
Ölelni téged, miközben mellettem alszol.

Reggel kávéval köszönteni, s kakaóval a kisszerelmemet,
S jóban-rosszban ott lenni ti mellettetek.
De a távolság nagy úr, messze vagy nagyon,
De, hogy egyszer láthassalak végre, én fel nem adom!

S ha itt leszel, boldogan ölellek Téged,
Mert fontos vagy nekem, s a tűzbe megyek érted!
A tűzön is átmegyek, csak tudjam, nem sírsz többé,
Én itt leszek nektek, amíg csak élek, mindörökké.