Megismertem egy barna hajú kislányt,
Hamar megszerettem a kis boszorkányt.
Szeme zöld, mint a legdrágább kő,
Hangja édes, ízig-vérig nő.

Olyan ő nekem, mint a legdrágább gyémánt,
A legcsodásabb, kit lelkem valaha kívánt.
Lelke tiszta, akár a frissen hullott hó,
Nincs e földön más, ki hozzá fogható!

Haja selymes, puha, s fényes,
Nevetése olyan, mint a legfinomabb krémes.
Ha hangját hallom, szívemet betölti,
Minden fájdalmat, mit átéltem lényével eltörli.