Nyolc éve, mikor megismertelek,
Egy pillanat alatt megszerettelek.
Olyan vagy nekem azóta is, akár a levegő,
Te vagy nekem a legcsodásabb nő.

Vágyam, hogy melletted ébredjek én,
Még nem hunyt ki bennem a halvány remény.
Szeretnélek csókolni, ölelni téged,
Bármire én képes lennék érted.

Szeretlek, mint nőt, kérlek hidd el nekem,
Csak annyit szeretnék, legyél itt velem.
Éljünk együtt, éljünk boldogan,
Szeressük egymást minduntalan.

Tudom, nem vagyok tökéletes, sok a teendő velem,
De szerelmem tiszta, ezt kérlek hidd el nekem!
Lehet, nem tudom neked az ágyba vinni a kávét,
De bármikor számíthatsz rám valódi társként.

Szeretlek, s boldoggá tennél, ha szeretnél,
Puha, selymes kezeddel engem ölelnél.
Vágyom, hogy viszonozd te is, mit én érzek irántad,
Mert nélküled már sok-sok éve emészt a bánat…

Tudom, volt idő, mikor külön utakon jártunk,
Külön ugyan, de sok mindent láttunk.
Láttunk csodát, s megéltünk sok fájdalmat,
De titkon mindig hittem, szerelmünk szárnyalhat…

Csak egy lehetőséget szeretnék, hogy mi ketten egy pár legyünk,
S mi ketten minden nehézséget legyőzhetünk!
S ha adunk egymásnak, csak egyetlen esélyt,
Úgy foglak tisztelni, mint a legdrágább szentélyt.