Mióta ismerlek, másképpen telnek a napok,
Esténként másképp ragyognak a csillagok.
Hangod hallom, bárhová is megyek,
Ölelésed vágyom, bármerre is legyek.

Olyan vagy nekem, mint a nap meleg fénye,
Betöltöd melegséggel kihűlt lényem.
Szemedben elveszek, annyira gyönyörűek!
Csodás ajkaid szinte álomszerűek!

De nem álomszerű, mert már megcsókoltál,
Két karoddal átkaroltál.
Olyat kaptam tőled, amit még soha senkitől,
Ami belülről gyógyít engem, nem kívülről.

Azóta tudom: nem keresek, nem vágyok senki másra,
Te vagy az otthonom, a csendem, a viharom, minden álma.
Kérlek ne hagyj magamra, mert rád van szükségem!
Nélküled csak árnyék vagyok, nem lelem a fényem.