Elmondom, mit érzek…

Nem is tudom, hogy kezdjem,
Hogy az első lépést megtegyem.
Nos, vágjunk hát bele,
Rögtön a közepébe.

Tetszel nekem, nem tagadom,
De ennél többet nem mondhatok.
Kérlek, ne mondj semmit,
De ha lehet, ne is nevess ki!

Mióta beléptél az életembe,
Boldogság költözött a szívembe.
Éjjel-nappal csak rád gondolok,
Álmaimban is veled vagyok.

Látom gyönyörű arcodat,
Szép, selymes szőke hajadat.
Igéző mélykék szemedet,
S érzem hamvas bőrödet.

Hiába küzdöttem az érzés ellen,
Rájöttem, ellene semmit nem tehetek.
De miért is küzdenék ellene?
Hisz nincsen semmi rossz benne!

Minden percben magam előtt látlak,
Fülemben hallom hangodat.
Ha rád gondolok, ez oly jó nekem,
Bár tudom, nálad nincs esélyem.

Ha nem így lenne, mondd el, kérlek,
S hagyd, szeresselek igazán téged.

By Published On: 2003. február 18.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]