Amit nem tudok, nem fáj talán,
Mégis emészt engem a magány.
A magány, mi most reám borult,
Szívem ebbe összeszorult.

Még ma is fáj a szívem, ha rád gondolok,
Néha úgy érzem, belehalok.
Miért csaltál meg mással? Ez miért volt jó Neked?
Miért nem lehetek még most is veled?

Ha így akarod, légy boldog mással,
S ne törődj mással, csak a boldogsággal..
Legyél boldog, de már ne velem!
A szívemből úgysem tudlak törölni, sosem!