Csalódás

Amit nem tudok, nem fáj talán,
Mégis emészt engem a magány.
A magány, mi most reám borult,
Szívem ebbe összeszorult.

Még ma is fáj a szívem, ha rád gondolok,
Néha úgy érzem, belehalok.
Miért csaltál meg mással? Ez miért volt jó Neked?
Miért nem lehetek még most is veled?

Ha így akarod, légy boldog mással,
S ne törődj mással, csak a boldogsággal..
Legyél boldog, de már ne velem!
A szívemből úgysem tudlak törölni, sosem!

By Published On: 2009. április 2.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]