Nem akarok Neked csak egy hangszer lenni,
Mit ha megunsz egyszer, csak letudsz tenni.
Egy érző lélek vagyok, aki szeret Téged.
Ki bármit megtett volna Teérted.

Igyekeztem Neked örömöt szerezni,
Hogy a bánatodat eltudd feledni.
Ha csak percekre is, de boldog legyél,
Hogy énekesnővé válj, s ezért tegyél!

De bármit is tettem, mindig bántottál,
Nem figyelek eléggé, ezzel vádoltál.
Versben írom le, mi fáj nekem,
Nem értem miért vagy ilyen velem…?

Ha a hangszerrel nem törődnek, az sem szól már, szépen,
Hogy még a madarak is táncra kelnek az égen…
Csak farsul, s lehangoltan énekel Neked,
S egyszer eljön az idő, hogy már nem lesz veled…