Napok óta e levélre vártam,
Hogy újra kibéküljünk, én erre vágytam.
Én Te rád sosem haragudtam,
Helyette inkább nagyon szomorkodtam…

Szeretlek és melletted vagyok,
De olykor Tőled csak leszidást kapok…
Pedig Te érted mindent megteszek,
Érted sírok, s veled nevetek…

Nem mondok le rólad, pedig talán jobb lenne,
De az életem nélküled oly sivár lenne.
Nem azért gondolom így, mert nem szeretlek Téged,
A harc viszont nehéz érted.

Félek, hogy a küzdelmem hiábavaló,
Hisz mit érzel, csak barátságból való.
Érzésed nem fog változni, érzem én,
Hiába van bennem a keserű remény…