Ha veled lennék,
Hozzád bújnék,
Karjaid közt elolvadnék.

Ha velem lennél,
Boldoggá tennél,
De csak akkor, ha szeretnél!

Mért olyan vagy nekem, mint egy csepp méz,
Ha szép szemed rám néz,
Az engem megígéz!

De nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Nélküled sivár az életem.

Nincs kihez bújnom, ez fáj nagyon,
S most csak a könnyet hagyom,
Hogy lefollyon arcomon.

Jó lenne már, ha hozzám jönnél,
Karjaiddal átölelnél,
S ezzel engem boldoggá tennél!