Hiába küzdöttem érted hónapokon keresztül,
Tovább kell mennem, nélküled, egyedül…
Sosem fogsz úgy szeretni, ahogy én Téged,
Tán hiába harcoltam szívből érted…

Úgy tekintesz rám, mint egy barátra,
Hiába vágysz Te is a boldogságra.
Nekem Te jelentenéd az igaz boldogságot.
Te jelented számomra a rózsaszínű álmot.

Bár megdobbanna értem, picinyke szíved,
Bár én rám vágyna hófehér lelked…
Úgy fáj a szívem, hogy remény nincsen,
S nem ragyoghat karjaimban fénylő kincsem…

Olyan vagy nekem, akár egy drágakő.
Te oly csodás, oly kedves, gyönyörű nő!
Hiába áradozom, csak barátként szeretsz.
S egyszer elkell fogadnom, sosem leszek veled…