Ülök egy padon

Ülök egy padon, s Te rád vágyom én,
Karjaimba zárjalak, ezt szeretném!
Lágy szellő simítja szomorú arcomat,
Szeretném simítani selymes hajadat…

Napfény vakítja el az én két szemem,
Vágyom, légy velem, és fogd a két kezem.
De nem szeretsz, jól tudom én.
Hiába vágyom, hiába szeretném…

Minden pillanat mégis oly jó veled…
Bárcsak szerelmem adhatnám Neked.
Az akác illatáról is Te jutsz eszembe,
Beloptad magad az én szívembe.

Felállok a padról, s tovább megyek,
Megtörlöm most könnyes szemem.
Tán emészt engem utánad a bánat,
S tán sosem fog teljesülni az én vágyam…

By Published On: 2009. május 9.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]