Amikor megkérdezték tőlem, milyen nőre vágyom,
Azt mondtam, meg Őt sosem találom…
Legyen kedves, és legyen gyönyörű,
Kire ha gondolok, megszáll a derű.

Aki engem megért, és sosem nevet ki,
Az életemet adnám igen, neki!
Érzi, amit érzek, hozzám hasonló,
Ő legyen számomra az igaz boldogító.

Úgy hittem, e világon nincs is ilyen nő,
Aztán jött Ő, az énekesnő!
Ő a nappalom, Ő az éjszakám,
Ő az, ki örömöt adott rám!

Soha így senkit nem szerettem én,
Nem is hittem, hogy van rá remény.
De az egyik szemem sír, a másik nevet.
Az énekesnő engem nem szeret.

Mégis a remény itt él bennem,
Hiszem, hogy egyszer szeretni fog engem.
De ha nem fog teljesülni, az én nagy álmom,
Sosem fogom meglelni a boldogságom.