Még sosem…

Mit irántad érzek, még sosem éreztem,
Az utcán csak a szerelmes párokat nézhettem.
S most itt vagy nekem, érted teljesen odavagyok,
Hogy Te is szeress, ezért bármit megadok!

De Te nem szeretsz, ezt jól tudom én,
Néha úgy érzem, nincs is remény.
A tudat, hogy nem szeretsz, elkeserít,
S tudom, a sors egyszer, mindenre fényt derít.

Tudom, könnyebb lenne Téged végleg elengedni,
De képtelen vagyok mindezt megtenni!
Talán hamarabb kellett volna, még a kezdet kezdetén,
Hisz’ hogy szeress engem, kicsi az esély.

Az a „baj”, hogy teljesen rabod lettem,
Hogy szóba állj velem, mindent megtettem.
Nem szeretsz senkit, csak karriert szeretnél,
Amiért azt mondtad, sokat megtennél…

Pedig ha adnál egy esélyt, boldoggá tennél,
Hidd el mellettem, Te is boldog lennél!
Korlátokat nem állítanék Neked,
Inkább boldogan mennék bárhová veled!

Nem a karrier, nem a siker miatt,
Hanem a lelkedért, azért aki vagy!
Bennem hidd el, soha nem csalódnál,
Bennem mindig szerető társra találnál.

De hiába mondom, hogy én milyen vagyok,
Hogy bebizonyítsam, esélyt sem kapok…
Pedig ha tőled csak egy esélyt kapnék,
A világ legboldogabb embere lennék!

By Published On: 2009. június 1.
[fusion_widget_area name=”avada-custom-sidebar-trttveg” title_size=”” title_color=”” hue=”” saturation=”” lightness=”” alpha=”” background_color=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_right=”” margin_bottom=”” margin_left=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” /]