Keresem az okát, hogy ez miért történik velem,
Ami történt, miért is jutott nekem?
Néha úgy érzem, ez igazságtalanság,
S nekem nem jár, csak a boldogtalanság.

Tengerkék szem, gyönyörű lány,
Kit úgy hittem egy nagy talány…
Úgy éreztem, csak játszik velem,
Így alakult ki bennem a szerelem!

Küzdöttem ellene, én Őt nem szerethetem,
Hisz’ hamarosan úgyis elfeledhetem…
De a szívem győzött, nem az ész,
Ha nem láthatom, oly nehéz…

Ha rám nevet, oly jó nekem,
Csodás érzés a szerelem!
De egyben fáj is az én szívem,
Csak róla szól minden rímem.

Eljön az idő, mikor már nem fogom látni,
Hiába fogom minden nap várni…
Nem fog nekem levelet írni,
Sokáig fogok érte sírni…

Mexikó, Kuba, Spanyolország,
Úgy hittem ez mind csak bolondság…
Ez nem bolondság, hanem az álma,
S teljesül majd minden vágya…

Utazgat. s énekel majd,
A hangja elfojt minden vihart.
S én itt maradok bánatomban,
Könnyes szemmel magányomban.

Ha nem lehet enyém, miért kellett megismernem?
S kiváltképpen belé szeretnem?
Nem értem az okát, miért kell így esnie,
Miért kell tőlem messze mennie.

Talán mindezt sosem fogom megérteni,
Mást sosem fogok így szeretni.
Álmaimban tovább él Ő,
A gyönyörű, szeretett énekesnő.