Közeleg a nap, hogy nem látlak többé,
S fájni fog szívem érted, örökké…
Nem fogom hallani gyönyörű hangodat
Nem fogom látni gyönyörű arcodat…

Nem fogok veled többet beszélni,
Már nem lesz kitől szerelmet remélni.
Érzem, mindezt megfogom szenvedni,
El kell engedjelek, nem tudok mit tenni…

Nem köthetlek magamhoz, bárhogy is szeretlek,
Hár hidd el nekem, sosem feledlek.
Nélkülem Te boldog akarsz lenni,
El kell fogadom, nem tudok mit tenni.

Neked így jó, boldog akarsz lenni,
Énekelni fogsz, turnézni fogsz menni.
Ha látlak is majd, a tévében esetleg,
De bármi legyen, tudd, hogy szeretlek.

Szeretlek, és szeretni is foglak,
Bár néha tán jobb lenne, de gyűlölni nem tudlak!
Pedig néha jobb lenne talán,
Szenvedni rosszabb, mint megélni a magányt.